Üdvözlet!
Rendkívül furcsa nekem ez a blogolás , elsősorban azért , mert szokatlan érzés az , hogy valaki olvassa ezt és így kicsit belelát a gondolataimba.Nem is igazán tudom , hogy miről szeretnék írni. Illetve azt tudom , hogy senkinek nem szeretném osztani az észt , mert tudom , hogy senki nem szereti az okoskodó embereket. Ellenben nagyon szeretem a humort, a jó vicceket, a vidám történeteket. Emellett szeretem az olyan írásokat és blogokat is amelyek a pillanatot és a hangulatot ragadják meg. Például a tájleírásra gondolok, vagy csak egy színekkel, illatokkal, érzésekkel megtöltött irományra , amely arról szól , hogy végigsétálsz egy parkon.De inkább életem humoros történeteit fogom kiszínezni sok humorral és azt írom le.Két éve regisztráltam egy akkori barátom unszolására, aki szintén írt. Sajnos mára teljesen megszűnt ez a barátság, mégcsak nem is írunk egymásnak, de hát ilyen az élet, nem? Barátok jönnek és mennek. Azt is most döntöttem el, hogy nem fogom visszaolvasni a szöveget, csak leírom( a helyesírásra azért figyelek majd). Bevezetőnek talán ennyi elég is lesz, majd gondolkodom miről is írhatnék. Ja és még annyi, hogy nagy tisztelet annak aki megtalálja ezt, mert arra mindenki mérget vehet, hogy nem fogom fészbukon megosztani, mégha fajankó is vagyok emiatt. Most jut csak eszembe, hogy olyan ez mint egy kis önterápia. Nem szívesen osztom meg a gondolataim és érzéseim másokkal, mert mindig azzal találkoztam, hogy az nem férfias. Talán Édesapám mintájára tanultam el, nem mintha rá akarnám kenni a dolgot, csak nem látok más mintát akitől ezt eltanulhattam volna.
Na de tényleg ennyit mára, majd valamikor jelentkezem újabb irománnyal. Ez csak és kizárólag lustaságom függvénye. :)
